匈牙利国歌

Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt!

上帝啊，保佑匈牙利人 赐予他们欢乐和丰裕， 向他们伸出保护的手臂 当他们面对敌人战斗时； 那些长久被厄运撕裂的人， 赐给他们欢乐的年华， 这个民族已经赎罪 为了过去和未来！ 你曾引领我们的先祖 登上喀尔巴阡的圣峰， 凭借你，本德古兹的血脉 赢得了美丽的家园。 凡是蒂萨河与多瑙河 波涛奔涌之处， 阿尔帕德英勇的子孙 便在那里繁衍兴盛。 为我们，你在昆沙格的原野 摇曳成熟的麦穗， 在托卡伊的葡萄藤上 滴下甘美的琼浆。 你常把我们的旗帜 插上野蛮土耳其人的壁垒， 在马加什阴沉的大军之下 维也纳骄傲的城堡呻吟。 唉，却因我们的罪孽 你胸中燃起怒火， 你从雷鸣的云层中 劈下你的闪电。 先是掠夺的蒙古人的箭矢 被你遣来在我们头上呼啸， 后来土耳其人的奴役之轭 我们扛上了自己的肩头。 多少次，奥斯曼 野蛮之民的口中， 在我们败军的白骨堆上 响起了胜利之歌！ 多少次你自己的儿子 起来攻击你的胸膛，我美丽的祖国， 你竟因你的子孙 成了你子孙的骨灰瓮！ 被追捕的人藏身，可连 他的洞穴也有刀剑伸进， 他四处张望，却在祖国之中 找不到自己的家。 他登上山岭，走下山谷， 忧伤与绝望伴在身旁， 脚下是血的洪流， 头上是火的海洋。 城堡曾矗立，如今是一堆乱石， 欢乐与喜悦曾在此飞翔， 如今濒死的喘息与哀号 在原处翻涌。 唉，自由不会从死者的鲜血中 开出花来， 残酷奴役的泪水 从我们孤儿灼热的眼中落下！ 上帝啊，怜悯匈牙利人吧， 他们饱受风暴颠簸， 请向他们伸出庇护的手臂， 越过他们苦难的海洋。 那些长久被厄运撕裂的人， 赐给他们欢乐的年华， 这个民族已经赎罪 为了过去和未来！

O God, bless the Hungarians With good cheer and abundance, Extend a protective arm to them When they fight the enemy; Those whom ill fate has torn apart for long, Bring them a joyful year, This people has already atoned For the past and future! You brought our forefathers up To the holy peaks of the Carpathians, Through You the blood of Bendegúz Won a beautiful homeland. And wherever roll the waves Of the Tisza and the Danube, The heroic sons of Árpád Grew and flourished. For us on the plains of Kunság You waved the ripened wheat, On the vine-shoots of Tokaj You let the nectar drip. Our flag You often planted On the wild Turk's ramparts, And under Matthias's grim army Vienna's proud fortress groaned. Ah, but for our sins Anger kindled in Your breast, And You struck with Your lightning From Your thundering cloud. Now the plundering Mongol's arrows You sent whistling over us, Then the Turkish yoke of slavery We took upon our shoulders. How often from the lips Of Osman's savage people, Over the bone-heaps of our beaten army, Rang the song of victory! How often your own son rose Against your breast, my fair homeland, And because of your offspring you became The funeral urn of your offspring! The hunted one hid, and even Into his cave the sword reached out, He looked all around and could not find His home within the homeland. He climbs the mountain, descends the valley, Sorrow and despair beside him, A flood of blood beneath his feet And a sea of flame above. A castle stood, now a heap of stones, Joy and gladness once took wing, Now the rattle of death and lament Roll on in their place. And ah, freedom does not bloom From the blood of the dead, The tears of tormenting slavery fall From our orphans' burning eyes! Pity, O God, the Hungarians Tossed about by perils, Extend a protecting arm to them Over the sea of their anguish. Those whom ill fate has torn apart for long, Bring them a joyful year, This people has already atoned For the past and future!