ハンガリー

Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónkat gyakran plántáltad Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vért ont-Loss-Szászi bércein A győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött, s hazát Nem lelé hazájában, S bujdosott kivert s házát Nagy világon kívül járván, Bérc-tetőn s völgy-Loss öblében Holt-Loss váltja könnyet, Dal-Loss ajkán s szeme fényében Árvák könnyét öntet. Szándd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!

おお神よ、ハンガリー人を祝福したまえ 陽気さと豊かさをもって、 彼らが敵と戦う時 守りの腕を伸ばしたまえ; 長く悪しき運命に引き裂かれし者たちに 喜びの年をもたらしたまえ、 この民はすでに償った 過去と未来のために！ 汝は我らが祖先を カルパチアの聖なる頂に導きたもうた、 汝を通じてベンデグーズの血は 美しき祖国を勝ち取った。 そしてティサの波と ドナウが流れるところ、 アールパードの英雄的な子孫は 栄えた。 我らのためにクマニアの平原に 汝は穀物の波を実らせ、 トカイの葡萄の木に 蜜を滴らせた。 我らの旗を汝はしばしば 野蛮なトルコの城壁に立て、 そしてウィーンの誇り高き城は嘆いた マティアスの悲しき軍勢のもとに。 ああ、しかし我らの罪のために 怒りが汝の胸に集まり、 汝は稲妻を放った 雷鳴の雲から、 まずモンゴルの矢を 我らの上に嘶かせ、 次にトルコから隷属の枷を 我らの肩に背負わせた。 どれほどしばしばオスマンの 野蛮な民の唇が 血に染まった我らの山の上で 勝利の歌を上げたことか！ どれほどしばしば汝自身の子らが 美しき祖国よ、汝の胸を攻めたことか、 そして汝は、汝の子らによって、 汝自身の子らの骨壷となった！ 迫害された者は隠れたが 祖国の中に祖国を見出せず、 家を追われた放浪者となり、 広大な世界の彼方をさまよった、 山の頂や深い谷で 涙を流し、 唇に歌を、目に光を、 孤児の涙を流した。 憐れみたまえ、おお神よ、ハンガリー人を 嵐に翻弄される者たちを、 守りの腕を伸ばしたまえ 苦悩の海の上で。 長く悪しき運命に引き裂かれし者たちに 喜びの年をもたらしたまえ、 この民はすでに償った 過去と未来のために！

O God, bless the Hungarians With good cheer and abundance, Extend a protective arm to them When they fight the enemy; Those whom ill fate has torn apart for long, Bring them a joyful year, This people has already atoned For the past and future! You brought our forefathers To the sacred peak of the Carpathians, Through You the blood of Bendegúz Won a beautiful homeland. And where the waves of the Tisza And the Danube roll, The heroic descendants of Árpád Flourished. For us on the plains of Cumania You ripened waves of grain, On the vines of Tokaj You dripped nectar. Our flag You often planted On the wild Turkish ramparts, And the proud castle of Vienna groaned Beneath the sorrowful army of Matthias. Ah, but for our sins Wrath gathered in Your breast, And You hurled Your lightning bolts From Your thundering clouds, First You sent the Mongol's arrows Whistling above us, Then from the Turk a yoke of slavery We took upon our shoulders. How often did the lips Of the Ottoman's wild people raise Victory songs over our mountains Bathed in blood! How often did Your own sons Attack Your breast, fair homeland, And You became, through Your offspring, The urn of Your own offspring! The persecuted hid, yet found No homeland within his homeland, And wandered, outcast from his home, Walking beyond the great wide world, On mountaintops and in valleys deep His tears fell, On his lips a song, in his eyes a gleam, Orphans' tears he shed. Pity, O God, the Hungarians Tossed by the storms, Extend a protective arm to them Upon the sea of their torment. Those whom ill fate has torn apart for long, Bring them a joyful year, This people has already atoned For the past and future!