匈牙利

Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónkat gyakran plántáltad Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vért ont-Loss-Szászi bércein A győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött, s hazát Nem lelé hazájában, S bujdosott kivert s házát Nagy világon kívül járván, Bérc-tetőn s völgy-Loss öblében Holt-Loss váltja könnyet, Dal-Loss ajkán s szeme fényében Árvák könnyét öntet. Szándd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!

上帝啊，保佑匈牙利人 赐予他们欢乐和丰裕， 向他们伸出保护的手臂 当他们面对敌人战斗时； 那些长久被厄运撕裂的人， 赐给他们欢乐的年华， 这个民族已经赎罪 为了过去和未来！ 是你带领我们的先祖 来到喀尔巴阡山的神圣之巅， 通过你本德古兹的血脉 赢得了美丽的家园。 在蒂萨河和多瑙河 波浪翻滚之处， 阿尔帕德的英勇后代 繁荣兴旺。 你在库曼的平原上 为我们催熟了金色的麦浪， 在托卡伊的葡萄藤上 你滴下了甘露。 我们的旗帜你常常插在 凶猛的土耳其城墙上， 骄傲的维也纳城堡也在 马蒂亚斯的悲壮大军前呻吟。 但因我们的罪过 你的胸中聚起了怒火， 你从雷鸣的乌云中 投下你的闪电， 先是让蒙古人的箭 在我们头上呼啸， 然后从土耳其人那里 我们扛上了奴役的枷锁。 多少次奥斯曼帝国 野蛮子民的嘴唇 在我们浸满鲜血的 山脉上高唱凯歌！ 多少次你的亲生儿女 攻击你的胸膛，美丽的祖国， 你通过你自己的后代 成为你自己后代的坟墓！ 被迫害者藏匿，却找不到 祖国中的家园， 被放逐出家门后流浪 走遍广阔的世界， 在山巅和深谷中 他的泪水洒落， 嘴边是歌声，眼中是光芒， 他流下了孤儿的眼泪。 怜悯吧，上帝，怜悯匈牙利人 被风暴抛掷的人们， 向他们伸出保护的手臂 在他们苦难的海洋上。 那些长久被厄运撕裂的人， 赐给他们欢乐的年华， 这个民族已经赎罪 为了过去和未来！

O God, bless the Hungarians With good cheer and abundance, Extend a protective arm to them When they fight the enemy; Those whom ill fate has torn apart for long, Bring them a joyful year, This people has already atoned For the past and future! You brought our forefathers To the sacred peak of the Carpathians, Through You the blood of Bendegúz Won a beautiful homeland. And where the waves of the Tisza And the Danube roll, The heroic descendants of Árpád Flourished. For us on the plains of Cumania You ripened waves of grain, On the vines of Tokaj You dripped nectar. Our flag You often planted On the wild Turkish ramparts, And the proud castle of Vienna groaned Beneath the sorrowful army of Matthias. Ah, but for our sins Wrath gathered in Your breast, And You hurled Your lightning bolts From Your thundering clouds, First You sent the Mongol's arrows Whistling above us, Then from the Turk a yoke of slavery We took upon our shoulders. How often did the lips Of the Ottoman's wild people raise Victory songs over our mountains Bathed in blood! How often did Your own sons Attack Your breast, fair homeland, And You became, through Your offspring, The urn of Your own offspring! The persecuted hid, yet found No homeland within his homeland, And wandered, outcast from his home, Walking beyond the great wide world, On mountaintops and in valleys deep His tears fell, On his lips a song, in his eyes a gleam, Orphans' tears he shed. Pity, O God, the Hungarians Tossed by the storms, Extend a protective arm to them Upon the sea of their torment. Those whom ill fate has torn apart for long, Bring them a joyful year, This people has already atoned For the past and future!